1977. szeptemberében, 8 évesen, félszegen léptem be a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola koncerttermébe. Szüleim kíséretében az előképző után hangszert kellett választani. A családi megbeszélésen billentyűs hangszer mellett döntöttünk, de egy társasházi lakásban túl nagy lett volna egy pianínó, vagy egy zongora. Így esett a választás a harmonikára. Így ültem le Luczay Uros tanár úr mellé, aki markába hajtotta ujjaimat, és azt mondta lehet belőlem jó harmonikás. Akkor még Ő sem gondolta, hogy egy 10 éves tanár-diák kapcsolat előtt állunk. Nagyon szigorú ember volt. Tipikusan a „megszoksz vagy megszöksz” módszert alkalmazta. A fő hangsúlyt a technikára helyezte. „Mindennek az alapja a skála, ha ezt tudod, mindent el tudsz játszani” mondogatta, én pedig szorgosan gyakoroltam a végtelen futamokat. 2 oktáv le-föl, legato-ban és staccato-ban, jobb-bal kéz külön és együtt, valamint ellenmozgásban. Mindezt 2,5 – 3 másodperc alatt, mind a 12 félhangon… A zeneiskolai komolyzene mellett IV. továbbképzős koromban kezdett érdekelni a könnyebb műfaj. Elkezdtem a vendéglátós zenével foglalkozni, jelenlegi klubtársam Mizsei Zoli irányítása alatt. Ő és édesapja sokat foglalkoztak velem. Szünetekben kottát másoltam, akkordokat tanultam. Itt tanultam meg mi is az a B9-es akkord, mi a különbség a beguine és a bossanova között, és hogy 3 féle szűkített akkord létezik, mert a többi csak ezeknek a fordítása… 1993-ban alapítottam zenekaromat a Travel Trió-t. (www.traveltrio.hu) Öcsémmel Balázs Laci dobossal, valamint Dudás Szabó István trombitaművésszel lakodalmakban, bálakon és bulikban táncoltatjuk a nagyérdeműt. Egyre több alkalommal veszem fel a hangszert a szintetizátor mellett. Kedvelem a latinos melódiákat, a polkákat, és a klasszikus magyar mulatós zenét, melyet szerintem harmonikával lehet a legtökéletesebben előadni. A hangszer technikai csúcsát véleményem szerint a balkán zenéje jelenti. Ezen belül is a szerb kolo muzsika áll hozzám legközelebb, ami nagyon sok és kitartó gyakorlást kíván. Ebben a műfajban nagy példaképem Ljubisa Pavkovic. Nagy öröm volt számomra Bánki András és Bakos Józsi meghívása a klubba, hiszen alkalmam lesz nagyszerű hangszereket kipróbálni, és igazi harmonikabarátokra lelni. Amikor egyedül van a színpadon az ember ezzel a csodálatos, sok titkot rejtő hangszerrel, ahhoz, hogy elkápráztassa a közönséget, csak egyetlen segítsége van, az évek alatt kigyakorolt technikai tudása. Hiszen ahogy Luczay tanár úr mondta: „a harmonikával csillogni kell”